A pszichológia különböző területei közül kétségkívül a fejlődéslélektan, a gyermekpszichológia áll hozzám a legközelebb. A gyermekkor annyi apró és szelíd erőforrást rejt magában, amelyek egész életen át a legtermészetesebb és leghatékonyabb erőforrásaink maradhatnak, ha ezekre megfelelően tudunk vigyázni. Ilyen például a játék, a kíváncsiság, a fogyhatatlan gyermeki energia, a felfedezésre való vágy, az intenzív érzelmi élet, a mozgás szeretete, a belefeledkezés készsége, a végtelen gyermeki fantázia vagy a kötődésre való mély emberi vágy.  Azt kell mondjam, a képzéseim alatt sosem sikerült annyit tanulnom az emberről, mint amennyit a gyerekek tanítottak nekem a velük való munkám során. A munka azonban mindig ott kezdődött, ha ezek a gyermeki értékek valamilyen falba ütköztek, akár fizikai, pszichés vagy szociális okokból. Pedagógiai szakpszichológusként különösképpen foglalkoztat, hogy a családi nevelés és az iskolai oktatás hogyan befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését. Ezeken túl, megkerülhetetlen az a szempont, hogy a 21. század világa és társadalma nem olyan irányba megy, amely alapjaiban biztosítaná az egészséges gyermekkorhoz szükséges feltételeket. Napjainkban muszáj a szülőknek, pedagógusoknak, gyerekekkel foglalkozó szakembereknek aktív lépéseket tenni annak érdekében, hogy a gyermekkor megmaradhasson olyannak, amilyennek eredetileg teremtetett. Ez az, amiben pszichológusként és oktatóként a leginkább szeretnék segíteni!