Elsősorban improvizációval foglalkozom, ehhez pedig a számomra leginspirálóbb hangszer az orgona. Sokszor van, hogy az emberek első asszociációja az improvizációval, hogy az egy nagyon különleges és egyedi tehetséget igénylő műfaj, holott nem vesszük észre, hogy általában az egész napunkat végig szoktuk improvizálni, nevezetesen abban, ahogy egymással kommunikálunk.
A kommunikáció, a nyelvfejlődés és a zenei improvizáció egyáltalán nem áll messze egymástól. De hogy jobban is lássuk, képzeljük csak el, milyen az, amikor az anyanyelvünkön beszélünk, ellentétben egy olyan nyelvvel, amit például a hazai oktatási rendszer keretein belül próbáltak nekünk megtanítani. Könnyen lehet, hogy míg az anyanyelvünknél azt érezzük, hogy az abban való gondolkodás a világ legtermészetesebb és legkézenfekvőbb dolga, addig a tanult nyelv némileg merevebb, behatároltabb és sokkal inkább alapul tanult szabályokon, mint megérzéseken.
Nem mindegy tehát, hogy valamit a felfedezés, az imitáció, a próba-szerencse, a kísérletezés és az ingerdús környezet útján, vagy a szabályok betartása, a kötött tanulási menetrend, a hibák elkerülésére vagy az eredmény értékelésére fókuszálva sajátítunk el. Egyszerűen mások lesznek az viszonyulásaink, az érzelmeink, az inspirációink, a motivációink abban az adott dologban. De mi van akkor, ha az fogalmazódik meg bennünk, hogy bizonyos szintig muszáj, hogy legyenek szabályok, kereteket, külső visszajelzések, sőt, lehet, hogy valaki nem annyira tehetséges, ő mit tud kezdeni az ennyire szabad felfedezéssel?
Egy olyan világban élünk, ahol lassan mindent a produktivitás, a befektetés, az irányított növekedés fényében teszünk. Az oktatástól kezdve a közösségi média arra nevel minket, hogy minden dolgunkat lehetőleg hibák nélkül, első nekifutásra, a tökéletességre törekedve végezzük. Azonban vannak dolgok, amik természetüknél fogva tökéletlenek, viszont ettől vannak fejlődésben, ettől jelentenek inspirációt. Amiket nem az eredményükért, hanem a folyamat élvezetéért szerettünk csinálni, amik nem irányítottan, hanem szabadon jönnek létre, ahol a hiba megmutatja, hogy hol van még felfedeznivalód. Az improvizáció szerintem ilyen. Sőt, a gyermeki, szabad játék is ilyen. Sőt, a belső motivációból jövő tanulás is ilyen. Sőt, a Flow-élmény is ilyen. Sőt, akár a szex is ilyen. Sőt, tulajdonképpen az életünk is ilyen, legalábbis ameddig felszabadult gyerekek vagyunk.
Azt hiszem, a szabad, játékszerű, kreatív zenélés ezzel az élményvilággal kezdődik. Amikor megélem azt, hogy van bennem valami zenei gondolat, vagy kép, vagy érzés, vagy szín, vagy indulat, amit szeretnék valahogy kifejezni, megtestesíteni, mozgásba hozni. Inspirációt érzek és arra reagálok. Természetesen lesznek olyanok, akik tehetségesebbek, fogékonyabbak a zenére, több zenei gondolat jellemzi az élményvilágukat, de az improvizációban nem ez lesz a fontos kérdés, hanem az, hogy bevonódok-e vagy nem. Lesznek, akiket a közönség jobban szeret majd hallgatni, de a Flow-élményben nem fog számítani, hogy mit gondol a külvilág, hiszen egyesülve vagyok egy mély zenei élménnyel.
Zenei munkámban ezt az élményvilágot, ennek a lehetőségeit, ezt a hatalmas értéket szeretném minél többek számára elérhetővé tenni!
