No, első kérdés, hogyan szoktad bemutatni magadat?

Úgy, hogy „Beller Barnabás, pszichológus és zenész.”

Milyen pszichológus és milyen zenész vagy te?

Jelenleg pedagógiai szakpszichológusnak képződöm, aki elsősorban az oktatást, nevelést érintő témákkal foglalkozik. Az eddigiekben főleg gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal és fiatal felnőttekkel dolgoztam együtt pszichológusként, illetve az egyetemen is különböző, a fejlődéslélektannal kapcsolatos tárgyakat oktatok. Zenészként elsősorban orgonista vagyok, leginkább orgonaimprovizációval foglalkozom. Ha jut időm, akkor pedig némi jazz zongorával és énekkel.

Miért lettél pszichológus és zenész?

Most kezdem a zenével; nem vagyok hivatásos zenész, vagyis nincsen egy komolyabb zenei képzettségem. Amivel zenélek, az inkább a gyermeki énemből megőrzött autodidakta, felfedező, szabad, játékos mód, amit nagypapámmal kezdtünk el régen kialakítani. Szerencsére ez a szemlélet felnőtt koromra is életben tudott maradni ebben az értékes formában! Pszichológus talán azért lettem, mert kamaszkoromban az volt a megélésem, hogy a gondolkodásmódomhoz közel áll az, amit különböző pszichológiai könyvekben olvastam. Illetve emlékszem, a gólyatáborban azt fogalmaztam meg, hogy azért szeretnék pszichológiával foglalkozni, mert bármilyen jellegű problémát látok a világban, azt végső soron mindig vissza tudom vezetni valamilyen „emberi halandóságra”. Így logikusnak gondoltam, hogy egyetemen ezt lenne érdemes tanulni.

Mondj pár szót a múltadról, mik határoznak meg téged!

Hát jó régen, 1999-ben születtem Székesfehérváron. Életünk úgy alakult, hogy 2006-ban Hollandiába költöztünk, ahol először találkoztam egy nem magyar oktatási rendszerrel. Azt hiszem, a pedagógiai pszichológia iránti szenvedélyemet az ottani iskolám, a maastrichti United World College, annak emberi légköre és szemléletmódja alapozta meg. Később aztán hazaköltöztünk Magyarországra, itt sok iskolába jártam, a gimnáziumot hetedikesként a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában kezdtem, majd a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban fejeztem be.

Jelenleg hogyan áll össze az életed?

Párommal Budapesten élünk, itt végzem a szakirányú továbbképzést, itt végzem az egyetemi oktatói munkám, két templomnak vagyok az orgonistája, illetve itt működik az Emberkép Egyesület, amelynek tiszteletbeli elnöke vagyok. Jelenleg Székesfehérváron dolgozom pszichológusként saját praxisban, illetve alkalom adtán  intézményekkel is dolgozom együtt külsős szakemberként.  Sok mindent csinálok, de ezek nagyszerűen kiegészítik egymást, nagyon elégedetten telnek ezek az éveim, hála Istennek. Amúgy szabad időmben nagyon szeretek főzni, sportolni, hosszú sétákra menni. Illetve igyekszem minél többet hazamenni szüleimhez, akik egy nagyszerű vidéki környezetben élnek, velük is nagyon szeretek lenni.

És végül, van valami mottód?

Hm, pici koromban az volt, hogy „ha nincs mit csinálnod, akkor gondolkodj”. Itt a gondolkodás inkább ilyen képzelődést, fantáziálást, befelé fókuszálást jelentett, ami elsőre olyan jelentéktelennek tűnhet, de pszichológusként egyre inkább azt látom, hogy a 21. században ezek egyre fontosabb értékekké válnak, úgyhogy szerintem maradnék ennél!